"Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül."
(Máté 24:36)
MISZTÉRIUMOK
(részlet)
KRISZTUS ÁLDOZATA
1935. július 13.:
"az Úr teljesen önmagából hozta ki a megváltás egész óriási áldozatmunkáját. Most egy korszakos átalakulás előtt állunk. Úgy nézem, hogy a nemzet a régi rómaiak egy részének reinkarnációja abból a célból, hogy elvégezzék itt a földön a lelki megigazulásuk munkáját, amelyet akkor nem végeztek el. Ez a törekvésük nagy változásokat hoz bele az emberi világba. S úgy nézem, hogy a Jelenések könyvének ez a kifejezése: a vér a lovak zablájáig ér, most fog bekövetkezni. Nem emberileg értendő az, hogy a lovak zablájáig ér a vér, hanem a szférákban, ahol szintén nagy és ádáz harcok dúlnak az eszmékért. Mert én látom közeledni azokat a lovasokat, akik a zabláig érő vérben gázolnak a lovaikkal. Úgy látom, hogy ez a század és még kb. egy harmadrész, vagyis mostantól számított kb. 100 esztendő: és be fog következni a vég."
ZITA MÉDIUM MEDIÁLIS KÖZLÉSEI
(részletek)
A NAGY ROMLÁS
"Kétezer évvel ezelőtt, Krisztus Urunk nyilvános fellépését megelőzően, az elviselhetetlenségig nehézzé, és keservessé vált emberi élet szükségessé tette, hogy a törvény erős és hatalmas szelleme: Keresztelő János a fejszét egészen a gyökerekig vesse, és hirdesse, követelje a megtérés szükségességét. Az Úr megjelenésével, és az ő hatalmas áldozata révén a Föld, valamint az egész bukott világ új lehetőséget, új alkalmat kapott: kétezer földi esztendőt, plusz az Ő életkorát, tehát összesen kettőezer-harminchárom esztendőt, hogy az ember megtérjen és éljen."
NEM HAGYLAK TITEKET ÁRVÁN
Látomás:
"Egy kis csoportot látok, többnyire nem ismerem őket. Felettük nagy számokkal van felírva 1844, utána pedig évszámok az 1900-as évek közepéig, mintegy félkör alakban szivárványként, mivel a számok különböző fényes színekben vibrálnak. Itt alul pedig ugyanígy félkörben az van írva: a XXI. század egyharmada. Ebben a nagy keretben láthatók az általam nem ismert emberi lelkek. Lelkek, de bizonyos fokig emberi formában mutatkoznak. Körülbelül nyolcvanan lehetnek. Néhányan közülük ismerősek, így már láttam Adelma nénit, az a férfi aki mellette áll, csak gondolom, Ödön bácsi lehet, Eszti néni pedig kicsit távolabb áll. Mögötte két férfit látok - nem Pali bácsi, nem tudom, hogy kicsodák. Vannak, akiken régies ruha van, olyan mint amit régi fényképeken láttam, és van akiken modernebb öltözék van. Összetartoznak, összekovácsolódtak, bár nem egy helyen és nem egy időben éltek, de Istennek egy háztartásából valók. Ők azok, akik a nap terhét hordozták az Úr szőlőjében ahhoz, hogy ez a harmadik kijelentés itt a földi világban megjelenhessen. Ők fáradoztak, hogy az itt megerősödhessen és fent is maradhasson. Komoly, nehéz, felelősségteljes munkát végeztek. Felettük ebben a fényes keretben, különböző fényekben vibrálnak számomra ismeretlen szellemegyedek. Tulajdonképpen ők jelentik a szellemi magvát ezen kijelentésnek - mondja egy hang. A szellemvilágban felsorakozó szellemalakok sora messze távolra nyúlik, de a távolabb lévőknek már nem hogy az alakját, de az arcvonásait is nehezen tudom kivenni. Itt viszont egészen közel hozzám, ebben a különleges szürke köpenyben úgy gondolom, hogy a Szürke szellem áll, mögötte pedig még öt vagy hat valaki. Ezt látom... A kép nem oszlik, nem tűnik el, erősen kirajzolódik itt felettünk és glóriaszerű lesz a szivárvány, nem úgy mint azt az előbb láttam, hanem glóriában sugároz a kép, és az tartja össze az egész kép szellemalakjait."
KORSZAKZÁRÁS ELŐTT
(részlet)
MIKOR JÖN EL A VILÁG VÉGE?
"Ha időt akarnék mondani, miként azt mondottam már néktek a XX. század végén: ez az évszázad és talán még egy harmad. Természetesen a pontos időt még az ég angyalai sem ismerik, annak ismerete csakis a mi Atyánk, Istenünknél van! Az azonban nyilvánvaló, hogy a dolgok így nem mehetnek tovább; nyilvánvaló, hogy az ellentét elszakította láncait és tömegesen ölt testet e világban."
A HARMADIK ÉVEZRED ELEJÉN
(részlet)
Krisztus csodatévő ereje, Krisztus bátorsága, Krisztus békessége és mindazok a kellékek, amikre nagy-nagy szüksége van azoknak, akik az utolsó időkben nem hódolnak be az ellentétnek. Mert e világ nagy része be fog hódolni az ellentétnek, és akik behódolnak, veszendőbe mennek! A kijelentések szerint az emberiség több, mint KÉTHARMADA elvész. És testvéreim, ezekkel szemben csakis azok tudnak megállni, akik Krisztus lelkületét felöltötték magukra. Krisztus lelkületét a Harmadik Kijelentés, a Szentlélek Kijelentése, a Szentlélek bizonyságtétele, a Szentlétek megerősítése révén lehet csak az embernek megszerezni és megtartani. Tehát a vallásokon belül is csak azoknak van és lesz lehetőségük a mennyegzői ruha megszerzésére, akik képesek voltak vagy lesznek Szentlelket venni, mielőtt a nagy küzdelem teljes erővel megindul.
A VÉGSŐ ELSZÁMOLÁS
(részlet)
„A természeti világban fejlődési korszakok vannak. Ehhez hasonlóan az ember életének is szakaszai vannak és mindegyik szakasznak azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember előbbre jusson a lelki fejlődés terén. Tehát ezeknek a változásoknak a tisztulást és a fejlődést kell elősegíteniük. Az emberiség történetében voltak és vannak időszakok, amelyek nem alkalmasak a jónak érvényesülésére. Ez nem azért van így, mintha az életnek nem az volna a célja, hogy az ember a rendelkezésére álló időt a maga megtérésére és felemelkedésére használja fel, hanem azért, mert az ember csak kevés teret ad a jó érvényesülésének. Azokat isteníti és azoknak ad a társadalom minden fórumán lehetőséget, akikben a rossz, a helytelen, a bűn él, ezáltal csakis a rossznak kedvez az a korszak. Ezekben az időkben - és ilyen most a tiétek is - semmiképpen nem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden az ember elrontott, bűnös természete szerint alakul, ezért bizony nagyon nehéz idők ezek! Amikorra pedig egy fejlődési turnus befejeződik, szükséges, hogy minden a helyére kerüljön, minden időben elrendeződjék, hogy minél több lélek betakaríttathassék a mennyei csűrökbe és minél kevesebben legyenek azok, akik kivettetnek a külső sötétségre. Ennek ellenére, mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére - miként azt e fórumról már több ízben hallottátok - az emberiség kétharmad része a külső sötétségre kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek az Úr Jézus Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmében és ez a hitük szilárd és erős maradt az utolsó pillanatokig. A Földön mindig úgy alakul egy korszak, ahogy azt az abban a korszakban élő emberek formálják. Így alakul ki egy kor ízlése, egy kor erkölcsi felfogása. Akik valójában jót és a fejlődés útján előbbrevivőt hoznak embertársaik számára és azok szellemi felemelkedésén fáradoznak, azokat az a kor, amelyben élnek, nem kedveli. Úgyis mondhatnám, hogy ezek az egyének megelőzik a maguk korát; ők a sötétségben a lámpagyújtogatók, ők a kor úttörői, akik ösvényt vágnak a bűn, a sötétség rengetegében; náluk vannak az igazi talentumok; ők azok, akik a tömeg ízlését és gondolkodásmódját a magasabbrendű felé irányítják. Mivel tevékenységük a tömeg igényeinek nem kedvezők, ezért az a kor, amelyben élnek, elfeledkezik róluk, semmit nem ad nekik; csak ritkán részesülnek elismerésben, éheznek, nyomorognak, fáznak és a társadalom kiveti őket, mint valami különleges csodabogarakat. Az emberek nagy része tudomást sem akar venni róluk, vagy ha hallanak is róluk, nevetség tárgyává teszik őket és semmiképpen nem kérnek abból, amit azok az emberiség felemelése, illetve ízlésének formálása céljából e világba hoztak. Mégis-mégis, ahogyan az Úr mondja, hagyni kell a konkolyt is növekedni az aratásig. Hagyni kell, hogy mindenki felszínre hozza a maga színét, ízét, zamatét, elgondolását, vágyait és ezzel belenyomja arcképét a történések világába, az igazság viaszába, amely azután tanúskodik mellette vagy ellene; felmenti vagy elítéli őt. Ezt a képet senkinek a teremtett világmindenségben mindaddig nem lehet megsemmisítenie, amíg az igazság törvénye le nem számol, vele. Mert mindenért: háborúkért, rablásokért emberi életekért, elfajult ízlésekért, helytelen elgondolásokért, mindenért felelnie kell az embernek! Az utolsó időkben a testetöltések nagy mennyiségben történnek, mert nem csak az arra a korszakra megérett emberlelkeket küldi testetöltésbe és hozza felszínre a törvény, nem csak azokat az erőket és lehetőségeket adja az emberiség kezére az élet, ami annak a korszaknak tartozéka, ami annak járuléka, hanem amit ez a Föld az első hold kidobása óta megérlelt magában, az mind a felszínre kerül, az mind jelen van a Föld felszínén, az atmoszférában, a növényvilágban, az emberek lelki világában. Ezért az ilyen korszakok, mint a mostani, nagyon hasznos lehet a bölcs emberekre nézve, mert mindenhez hozzá lehet jutni, mindent meg lehet tanulni, minden képesítést el lehet nyerni, mindenből le lehet vizsgázni, minden igazságot megismerhet a törekvő, mert minden a rendelkezésére áll. Tehát az ember kihozhatja magából azt az eredményt, ami egy magasabb szintre való belépésre minősítheti őt, és aminek birtokában az átalakult Föld lakójává válhatik. Természetesen, ha az alkalom a fejlődésre, a gyors fellendülésre, a beérkezésre mindenki számára fennáll és kedvező, akkor ezeket az előnyöket az ellentét is felhasználhatja a rosszra. Minden ismeret, minden tudás, minden titok, minden misztérium, amit a tudomány ki tudott kutatni, fel tudott fedezni, minden a világban van. Tehát ott van az alkalom, hogy ezeket az értékeket ne csak a jóra, hanem a rosszra is felhasználja az ember. De azzal, ahogyan azt felhasználja, beleírja magát a történések könyvébe és már nincs hosszabbítás, sőt, ezek az utolsó idők „megrövidíttetnek a választottakért”, tehát nem lesz alkalom, hogy másként cselekedjék. Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Az emberek éppen úgy élnek, éppen úgy házasodnak, éppen úgy gyermekeket nemzenek és szülnek, éppen úgy megy minden, mint ment ezer és ezer esztendőkön át. Amikor az a pillanat elérkezik, minden megáll; akkor minden az igazság törvénye szerint minősíttetik: azok, akik mindvégig hűek voltak az igazsághoz, egy jellel a homlokukon felemelkednek és Illés prófétához hasonlóan elragadtatnak innen; az elkárhozottak pedig a salakkal együtt borzalmas kínok gyötrelmek félelmek között alásüllyednek. Abban a pillanatban mindenkinek realizálnia kell, hogy ki és mi ő, hol is áll, mit is mutat róla az igazság törvénye; realizálja, hogy elpazarolta az életét, és nincs tovább; realizálja azt, hogy elvétetik tőle minden alkalom, minden lehetőség és a megtörténteken változtatni egy hajszálnyit nem lehet. Minden kikerül a hatásköréből, többé nem ura a helyzetének nem ura az időnek és a történéseknek mert mindaz, amit az időben Isten hosszútűrése és kegyelme révén, mint lehetőséget kapott, megszűnik nincs tovább! Ellenben működik a természettörvény, amely az igazság törvénye, tehát igazságosan jár el mindenkivel szemben! Azután vannak olyan fokozatok, amelyekbe az ember valósággal beleágyazza magát; egy ilyen szintet elérve már nem tesz az igazság serpenyőjébe annyival többet és súlyosabbat, ami őt egy alacsonyabb, vagy egy magasabb szintre minősítené. Az innen való fellendüléshez kell ebben az utolsó időben a nagy-nagy erőfeszítés, amihez az ember igénybe veheti a kezére adott isteni ajándékokat: a hitet, a reménységet, az ismeretet, a tudást, a józan észt. Továbbá szükséges az is, hogy azt a szellemi szintet, ahová valaki felküzdötte magát, képes legyen tartani a vég bekövetkeztéig. Különösen a harmadik szféra felső és a negyedik szféra alsó határán lesz rendkívül nagy a mozgás, az erőlködés, hogy ezen a szinten az emberlelkek megkapaszkodjanak. Ennél a végső küzdelemnél mi is ott leszünk segítségünkkel, hiszen Isten azért rendelt ki bennünket, „az utolsó óra munkásait”, hogy erőt adjunk a küzdőknek, hogy ezt a szintet elérhessék, vagy akik már ezt elérték, meg is tarthassák azt. Ugyanígy igen nagy lesz a sürgés a jónak legalacsonyabb és a rossznak magasabb szintjein, hogy ott valaki mélyebbre ne zuhanjon. Vannak, akiknek már elrendeződött a sorsa jóra vagy rosszra. Vannak, akik már elérték a negyedik szféra alsóbb szintjét és erős viharnak kell jönnie ahhoz, hogy őket onnan lesodorja. És vannak a rosszban már annyira elmerült emberi életek, akiknél már semmi reménység sincs arra, hogy azokon javítani vagy változtatni lehessen. A sok-sok gonoszságban eltöltött életeik miatt, és mivel most is alámerültek a gonoszba, a kegyelem már nem nyúl ezen emberek után. Az utolsó időkben nehéz lesz a jóra törekvők, a Krisztushoz ragaszkodók, a Krisztus zászlaja alatt gyülekezők élete, mert ezeknek a bűnre hajló, veszendőbe menő egyéneknek semmi erkölcsi érzékük és gátlásuk nincs, semmi nem szab határt a gonoszságuknak, mivel a gonoszságban kívánnak tombolni: vérben, rablásban, könnyben, szenvedésben, gyilkosságban, erőszakosságban élik ki gonosz vágyaikat. Az átalakulás előestéjét élitek, ezért ha az embernek valaha szüksége volt Isten gondoskodó, szerető kegyelmére és az Általa elküldött tiszta gyermekei segítségére, akkor most van itt az ideje, mert kell, hogy az ember elismerje Isten hatalmát és dicsőségét; ki kell vennie részét Krisztus igazságának és a szeretetnek gyakorlásából, mert ha ezt elmulasztja, nincs senki és semmi, aki megvédhetné őt a pusztító orkántól. Azért gyűjtött össze benneteket is a Szentlélek Krisztus ezen iskolájába, azért tűztük ki ezen iskola ormára a fehér zászlót, azért jövünk közétek hétről hétre, évről évre, hogy megerősödjetek, hogy biztosan tudjátok hol van a helyetek, biztosan tudjátok, mi a tennivalótok! Tehát ne vegyétek le tekinteteteket erről a fehér zászlóról, Krisztusról, Aki előttetek megy és mutatja nektek az utat és erősíti a gyenge hiteteket, hogy semmi és senki el ne tántoríthasson benneteket, mert az ellentét ordító oroszlánként jár körül és keresi, hogy kit nyelhet el! Az ellentét először meg akarja venni, le akarja kenyerezni azt, akit magának meg akar szerezni. Tehát először nem akarja bántani, nem akarja megszégyeníteni, nem akar fájdalmat okozni neki, hanem valamivel meg akarja vesztegetni: gazdagságot, hatalmat, dicsőséget, csillogást, egészséget, minden olyat ígér, amivel valaha bírt a szellem, de a bukás folyamán elvesztett. Akik ezt az Úrhoz hasonlóan visszautasítják és megmaradnak becsületesnek, igaznak, őszintének, azok tartoznak a „maradék”-hoz. Ez az a „maradék”, akikért Isten a végsőkig elmegy ez az a „maradék”, akiket félt, amikor az ellentét ostorozza őket, amikor az életükre tör, amikor mindenükből kifosztja őket, hogy ezek meg ne kicsinyüljenek a hitben és az út porában ne maradjanak. Az ellentét harcmodora a különböző korszakokban élő emberek természetéhez igazodik, a taktika viszont ugyanaz; először mindent felajánlani, és megvásárolni őket, ha pedig ez nem megy, akkor félreállítani, börtönbe csukni, kínozni és megölni őket! Azért mondom néktek, hogy akik esetleg közületek megérik még ezeket a végső időket, azok is készüljenek erre, mert ez veletek is megtörténhetik! Igen, ez megtörténhetik mindazokkal, akik Istent szeretik, akik Krisztus zászlaja alá gyülekeznek, akik hitéletre törekszenek, akik ezt a hosszú-hosszú korszakot nehéz, fáradságos munkával végig küzdötték, és nem akarják elveszíteni megszerzett értékeiket, amikor immár ott állnak az ajtó előtt. Mert az ajtó előtt állni nem annyi, mint azon belül lenni. Amíg az ajtó előtt áll az ember, addig sok minden történhetik vele; kirabolhatják, sőt meg is ölhetik, ezért az ajtón belülre kell jutnia ahhoz, hogy a ház védelmét érezhesse. Tehát a lakodalmas házba kell nektek is bejutnotok ahhoz, hogy védelmet, boldogságot, az együvétartozás örömét élvezhessétek. Nem könnyű! Voltak sokkal könnyebb idők az emberiség történetében, hogy a lélek a mennyei csűrökbe takaríttassék, azonban aki itt maradt a viharos időkre, a pusztító orkán idejére, annak ez már nem lesz könnyű, de nem lesz lehetetlen! Segítsen meg benneteket az én Atyám, az én Istenem! Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!”
TITKOS TANÍTÁSOK
(I. kötet - részlet)
"Krisztus igazságai a megtérés által, amikor azokat az emberek elfogadják, hatalmas és nagy változásokat hoznak az emberi lelkekbe azért, mert annyira egyszerűek. Bár vannak pontjai, melyeket még a negyedik szféra szellemei is nehezen tudnak asszimilálni, jóllehet belátják, hogy azok szépek és igazak, de a természetük nem képes azok elfogadására. Aki Krisztus tanítását elfogadja, mégpedig nemcsak forma szerint, de amennyire tőle telik lélekben éli is azt, az, legyen bár csak az első szférában, szükségképen feljebb emelkedik. Tehát még a tudattalan rossz is; ha t. i. a vele együtt lévő tudattalan jót elfogadja, akkor ez a megtérés által feljebb emelkedik (még pedig egy aránylag igen gyors rotációjú mozgásba) és magával emeli a tudattalan rosszat is. Ezt úgy kell érteni, hogy ez esetben a tudattalan jó tudatossá válik, hogy küzdjön a tudattalan rosszal, hogy feljebb emelkedhessek. Téves általánosítás az emberek egyike-másika részéről az a hiedelem, mintha bizonyos szférákban mindenkinek a bűnei annyira nyilvánvalók lennének, hogy úgyszólván oszlopokra vannak felírva, hogy a tudattalan rossz a szellem előtt tudatossá legyen. Ellenkezőleg: a fejlődés céljából a tudattalan rossz bizonyos fokig a tudaton kívül helyeztetik úgy, hogy a szellem elbírálásánál nem is jöhet számításba (ez a kegyelem), és csak akkor tétetik előtte tudatossá, amikor a tudatos jó benne annyira megerősödött, hogy a tudattalan rosszat könnyen leküzdheti. Ilyen esetek azok a gyorsan visszatérő testbeöltözések, amelyek során a tudatossá lett jó igyekszik a hozzátapadt tudatos és tudattalan rossztól magát megtisztítani. Ilyen alkalom egy-egy fejlődési turnus vége, mint a mostani idők is, amikor a jóra törekvő, bár még gyenge szellemednek a Kegyelem gyakori alkalmakat nyújt arra, hogy testet ölthessenek, s ezáltal hibáiktól megszabadulhassanak. Így ezek tömegesen emelkednek föl a harmadik szférába, míg a nem törekvők visszamaradnak, úgy hogy eljön az idő, amikor az első és második szférát úgyszólván csak kizárólag a tudatos rossz uralja, és a tudatos rossz minden erejét fölhasználva igyekszik a földön testesült szellemekre erőszakkal és minden lehető módon úgy hatni, hogy azok az ő akaratát és az ő eszméjét kövessék. Akkor következnek be azok az idők, amelyekről a szentírás szól, hogy: „nagyon sokat szenvednek azok, akik nem veszik fel a sátán pecsétjét.” És amikor legjobban dúl a harc, a legsúlyosabbak a megpróbáltatások, akkor, hogy bátorítást és irányítást nyújthassanak, igen sokan lejönnek azokért, akiket nagyon szeretnek, és akikben nagyfokú javulási vágy él, hogy szinte erőszakkal is kiszakíthassák azokat a sátán karmai közül. Ez a küzdés az utolsó időkben nagyon erős és nagyon kemény lesz. Azért igyekeznie kell mindenkinek, aki hisz, aki magában érzi, hogy csak az az igazság, amit az Ige hirdet, hogy azt a bizonyos menyegzői ruhát, amely legalább a negyedik szférát megnyitja számára, megszerezze magának. Azaz, hogy az érzéseit és gondolatait annyira átnemesítse, és annyira lemondjon az anyagról, hogy azzal ne az ő önző énjét szolgálja, hanem ha anyaggal van is dolga, azt a jó szolgálatába állítsa s azáltal, hogy a jót és az igazat cselekszi és szolgálja, „beírja a nevét az élet könyvébe.”. És ha ebben az időben vannak és lesznek is nem egészen kész szellemek, akik a „karma” szerint még nem fizettek meg, (mint ahogy nem is lehet megfizetni), de Istenhez fordulnak egész lelkükkel, minden érzésükkel, egész hitükkel és bizalmukkal: akkor ezeknek vétkeit mintegy elfedezi a kegyelem ereje. És mégis megkapják az ő fehér ruhájukat, azaz azokat a fluidokat, amelyek őket azokban az időkben magasabbra emelik és elszakítják a földet körülvevő átlagfluidoktól. Akik pedig még a harmadik szférában maradnak, és nem tudtak felemelkedni a negyedik szféra magaslatáig, azok elalusznak. Ezeket az igazság ereje burkolja bele a saját fluidjaikba, amely fluidokban mintegy megmerevedve öntudatukat elveszítik. A nagy számadás napján, (amikor János Jelenései szerint a tengerek is kiadják az ő halottaikat: t. i. a természet minden rétegéből előhívatnak a szellemek), mindegyik szellem minősítés alá kerül, hogy ki hová tartozik. És akik nem ütik meg a harmadik szférának, vagyis az újjáalakuló föld alvó szellemeinek a nívóját, azokat kiszorítja a meghatalmasodott és élni akaró Jó a föld légköréből. És mivel a föld légköréből kiszoríttatnak, így természetesen a föld anyagában tespedő fluidok is kiválasztatnak a tűzkarikák által, és a földből kivettetnek. Az újjáébredt föld a negyedik szféra természetét fogja magán viselni. Ez lesz az új világ első szférája, vagyis a testet öltötteknek otthona az ő gondolataikkal és érzéseikkel, hogy a nagy kataklizma után az ő igazságukkal és az ő szeretetükkel az egész természetet ismét rendbe hozzák. Ez az első feltámadás, amelyről a szentírás így ír: „Akkor béke leszen ezer esztendeig.” S amikor minden rendben lesz, és minden elhelyezkedik a maga helyére, akkor lassanként felébrednek a volt harmadik szféra szellemei (második feltámadás), hogy a jobb, az igazabb, ami tőlük nem annyira messze esett, tudatossá váljék bennük, s ezáltal tudatossá váljék bennük a rossz is. Mivel pedig tudatossá válik bennük a rossz (úgy mondja az írás, hogy: „eloldoztatik a sátán”) ez még sokakat elcsábít, vagyis a tévedés eszméje még sokakat rabul ejt. Ez azért van, hogy tudatára ébredjenek hibáiknak és tévedéseiknek. Akiket pedig így elcsal a sátán, azok nem új tűz-karikákban dobatnak ki, hanem elvitetnek azokhoz, akik már megkezdték a föld új bolygóján a munkájukat, s azoknak lesznek értelmi vezetői nemcsak azért, mivel amazoknál fejlettebbek, hanem mert amazoknak értelme az újjáalakulás folytán méginkább meghomályosult. Mikor aztán az ilyenek egy-egy munkát ott jól elvégeztek, akkor esetleg visszajöhetnek a földre. A megújult föld első szférájából (a volt negyedik szférából) megint újból kialakul a második, harmadik, negyedik stb. szféra, s az egész föld magasabb rendű világgá lesz, félanyagi testesülésekkel. Két életelv lesz uralkodó úgy, mint a Marson: egy magasabb- és egy alacsonyabb rendű. Mert azok a szellemek, akik a volt negyedik szférából öltöttek testet, feljebb emelkednek, a volt harmadik szférából felemelkedők pedig a negyedik szférabeliek helyébe kerülnek, s amazok lesznek ezeknek a testet öltötteknek vezető szellemeivé. Akik pedig a nehézben, amikor a gonoszokkal még együtt voltak, letették vizsgájukat, és a krisztusi eszméért tűrtek, szenvedtek és magukat feláldozták: vezetőivé lesznek a földnek. Ezeknek szól Krisztus: „Ti ültök tizenkét székeken és megítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét”, azaz a tizenkétféle szellemtípust.